Első elmozdulás, terheléscsökkenés és a rögzítőelemek tönkremeneteli módjai

Az első elmozdulás az a terhelés, amelynél a rögzítőelem elmozdulni kezd az alapanyagban; a helyszínen általában 0,1 mm elmozdulásnál olvassák le. Azért fontos, mert az üzemi terhelés alatt elmozduló rögzítőelem lehet elég erős, mégis alkalmatlan, ezért a BS 8539:2012+A1:2021 minden helyszíni vizsgálatnál előírja. (Az európai értékelési dokumentum szerinti helyszíni vizsgálatok nem kérik.)

A pontos pillanatot nem kell meghatározni. Amikor a rögzítőelem elmozdulni kezd, az általában látható, és a terhelés alig változik 0,1 és 0,2 mm között.

Magas értékre számíthat, ha a rögzítőelem valamit a felülethez szorít. Például egy falhoz szorosan csavarozott konzolnál az ép rögzítőelem általában nem mutat jelentős elmozdulást, amíg a terhelés jóval meg nem haladja a gyártó által ajánlott ellenállást.

A legtöbb vizsgálatnál figyelje a húzólap és az alapanyag találkozását szemmel vagy hézagmérővel, és jegyezze fel a terhelést, amikor a rés megnyílik. Ha a beépítési nyomatékra meghúzott anya fölötti toldóból húz, inkább az anya alatti alátétet figyelje: az a terhelés, amelynél meglazul, az első elmozdulás.

Ha a mérnök pontos elmozdulásmérést kér, állítson fel mérőórát:

1. Válasszon 0,02 mm-es vagy jobb pontosságú mérőórát.
2. Állítsa saját talpára, a hídtól (amely terhelés alatt behajlik) és az esetleg felemelkedő betontól távol. Soha ne rögzítse a hídhoz.
3. Irányítsa a lehető legközvetlenebbül a rögzítőelemre; jól bevált a húzókeret, amelyben a mérőóra a csavarfejre támaszkodik.
4. Jegyezze fel a nulla terhelésnél mért értéket, majd terheljen legalább 10 lépcsőben a várható tönkremeneteli terhelésig.
5. Minden lépcsőnél várja meg, amíg a terhelés és az elmozdulás beáll, majd írja fel mindkettőt együtt.

Az elmozdulásmérő modullal ellátott digitális vizsgálókészülék elkészíti Önnek a terhelés–elmozdulás grafikont. A részletes mérés jelentősen lassítja a vizsgálatot, ezért csak a mérnök kérésére végzik – ahogy egyes biztonságkritikus munkáknál –, hogy az elmozdulás összevethető legyen a rögzítőelem európai műszaki értékelésével.

A terheléscsökkenés (relaxáció) azt jelenti, hogy ép rögzítőelemnél a leolvasott érték a terhelés leállítása után lassan csökken. Ez normális, és ezért kell lépcsőzetes terhelésnél megvárni, amíg az érték beáll, majd a terhelést és az elmozdulást együtt leolvasni. Oka a rögzítőelem körüli feszültség szétterjedése az alapanyagban; ez a rögzítőelem élettartama során lassul, de sosem szűnik meg teljesen.

Terhelje újra ugyanarra a szintre: a relaxálódó horgonynál a terhelés alig esik vissza újra, míg a tönkremenő horgonynál ismét visszaesik, és a horgony tovább csúszik kifelé.

Ez az ellenőrzés leginkább a vegyi (gyantás) horgonyoknál fontos. Ezek nem hirtelen mennek tönkre: a kötés megszűnése után is nagy erő kellhet a horgony kihúzásához, így egy tönkrement ragasztott horgony úgy tűnhet, mintha még tartana.

A terhelést egyenletesen vigye fel úgy, hogy a próbaterhelést kb. 30 másodperc alatt, a törőterhelést pedig 60–90 másodperc alatt érje el, kivéve, ha az elmozdulást lépcsőkben mérik.

A tönkremenetelig tartó vizsgálat vagy az előzetes vizsgálat előtt egyeztesse a leállítási szabályt. Amint a terhelés meghaladja a meghúzásból származó szorítóerőt, bizonyos elmozdulás normális; a mérnök dönti el, hogy rögzíteni kell-e. A mérnök tönkremenetelnek számító elmozdulási határt is megadhat: ekkor ott álljon le, és a határt tüntesse fel a jegyzőkönyvben. Ha az 5 előzetes vizsgálati horgonyt egy horgony tönkremenetele után tönkremenetelig terhelik, a károsodás korlátozása érdekében kb. 1,0 mm-nél álljon le, és ezt a terhelést vegye törőterhelésnek. Lásd: előzetes vizsgálatok.

A horgonyok három helyen mehetnek tönkre: magában a horgonyban, a furatban való rögzítésükben vagy a körülöttük lévő alapanyagban. A nyírási vizsgálatoknál egy további mód is előfordul, a kifeszítés (pry-out), amikor a horgony kifeszül a helyéről. A tönkremenetelt aszerint nevezze meg, hogy mi engedett.

Rögzítse a tönkremeneteli módot, a terhelést, és ha anyagkúp szakadt ki, annak méretét. Írja le, hogyan néz ki ezt követően a rögzítő és a környező anyag, a repedéseket is beleértve. Ha a rögzítő nem ment tönkre, vegye le a terhelést, és rögzítse a megmaradó elmozdulást.

Távolítson el vagy jelöljön meg minden olyan rögzítőt, amelyet tönkremenetelig vizsgáltak, vagy amely nem érte el az ellenőrző terhelést, hogy soha ne kerüljön használatba. A vizsgálati jegyzőkönyv azt rögzíti, mi történt. Nem állapítja meg, miért ment tönkre a rögzítő vagy mi a teendő, kivéve, ha a vizsgáló ennek megítélésére képesített, és nem hagyja jóvá a rögzítést. Lásd: mi kerül a helyszíni vizsgálati jegyzőkönyvbe.

Az ellenőrző vizsgálat során semmilyen elmozdulás nem megengedett. Minden észlelt elmozdulást rögzíteni kell, és az tönkremenetelnek számít. Általában elegendő a szemrevételezéses ellenőrzés. A vizsgálati terhelés kalkulátor oldalunk bemutatja, hogyan számítják ki az ellenőrző és az előzetes vizsgálati terheléseket. Lásd: az ellenőrző vizsgálat ismertetése.