Szakítóvizsgáló híd lábtávolsága és a csökkentő tényező

A támaszok távolsága azért fontos, mert a rögzítőelemhez közeli támaszok rányomódhatnak arra az alapanyagra, amely egyébként kitörne, így a rögzítőelem nagyobb teherbírásúnak tűnik, mint használat közben. Betonban a betonkúp kiszakadásával tönkremenő rögzítőelemet segíti minden olyan támasz, amely a kúpon belül áll.

Betonban ez a hatás csak akkor jelentkezik, ha a rögzítőelemet a tönkremeneteli terheléséhez közel terhelik, és valószínű a betonkúpos tönkremenetel, ezért a szabályok szigorúak a tönkremenetelig tartó és az előzetes vizsgálatoknál, a próbaterheléseknél pedig enyhébbek. Falazatban a távolsági szabályok a próbaterhelések kivételével minden vizsgálatra vonatkoznak.

A hef a hatásos beágyazási mélység, az L a rögzítőelem és a legközelebbi alátámasztás távolsága, az adist pedig az alátámasztások távolsága.

• h_ef, a hatásos beágyazási mélység: a felülettől annak a legmélyebb pontnak a távolsága, ahol a rögzítőelem megfog az alapanyagban. Nem azonos a furatmélységgel.
• L, a reakcióerők távolsága: a rögzítőelem tengelyvonala és a legközelebbi hídláb közötti távolság.
• a_dist, az alátámasztások távolsága: pontszerű alátámasztásoknál a tengelyükig mérjük, folytonos alátámasztásoknál a köztük lévő szabad szélesség. A rögzítőelem fölé szimmetrikusan elhelyezett hídnál a_dist = 2 × L. A Staht által megadott értékek – a t25 és t60 standard hidaknál 127 mm, a szélesebb hidaknál 375 mm és 575 mm – a lábak közötti szabad távolságot jelentik a híd hossza mentén (Staht adatlapok); az iparágban közzétett hídtáblázat is ezen alapul. Ez a biztonság javára téved: a négylábú híd lábai valójában távolabb vannak a rögzítőelemtől, így a szabad távolság kissé nagyobb vizsgálati terhelést ad, soha nem kisebbet.

h_ef = 150 mm-ig. Ha adist legalább 3 × hef, akkor αdist = 1,0. Ha adist kisebb, mint 3 × hef, de nagyobb, mint 1,5 × hef, akkor αdist = 0,4 + adist ÷ (5 × hef) (a BS 8539 B.12 egyenlete). A BS 8539 a szükséges távolságot 450 mm-ben is maximálja, de hef = 150 mm-ig a 3 × hef soha nem haladja meg a 450 mm-t, így ez a korlát nem változtat az eredményen. Ha adist legfeljebb 1,5 × h_ef, a híd túl keskeny ehhez a módszerhez: használjon szélesebbet.

150 mm-nél mélyebb beépítés. A B.12 egyenlet nem alkalmazható. Betonban a legközelebbi alátámasztás legalább 1,5 × hef távolságra legyen a rögzítőelemtől, ami legalább 3 × hef értékű adist távolságot jelent. Falazatban a téglákra és blokkokra vonatkozó szabályok érvényesek. Az EOTA TR 053 szerint nincs szükség csökkentésre kis méretű tömör téglákból, például tömör kerámia téglákból készült többrétegű falakban, feltéve, hogy az alátámasztások távolsága nagyobb, mint 1,5 × hef, és elegendő helyet hagynak a tönkremenetel kialakulásához.

Az αdist a vizsgálati terhelés osztója, így az 1,0 alatti érték növeli azt. Tönkremenetelig tartó vizsgálatoknál az αdist az eredmény szorzója, így csökkenti a megengedett ellenállást. Mindkét esetben a közeli alátámasztások nem mutathatják a rögzítőelemet erősebbnek a valóságosnál. Lásd: előzetes vizsgálatok.

Az EOTA TR 053 3.2.1. szakasza elhagyja a csökkentést, ha a tönkremenetel helyi marad: 150 mm-nél mélyebb rögzítőelemek kis méretű tömör téglákból, például tömör kerámia téglákból készült többrétegű falakban, habarcshézagokban elhelyezett rögzítőelemek, valamint üreges vagy lyukacsos téglákban lévő rögzítőelemek esetén. Az alátámasztások távolságának ekkor is nagyobbnak kell lennie, mint 1,5 × h_ef, és helyet kell hagyniuk a tönkremenetel kialakulásához.

A megfelelő Staht híd a legkeskenyebb olyan híd, amelynek alátámasztási távolsága eléri a 3 × hef értéket tönkremeneteli vagy előzetes vizsgálathoz. Keskenyebb híd is használható αdist alkalmazásával, amíg a távolság nagyobb mint 1,5 × hef, betonban két további feltétellel: előzetes vizsgálatnál a legközelebbi alátámasztásnak is 1,0 × hef-nél távolabb kell lennie a rögzítőtől, a tönkremeneteli vizsgálatot pedig, ha a legközelebbi alátámasztás 1,5 × hef-nél közelebb van, fel kell tüntetni a jegyzőkönyvben, és szélesebb híddal meg kell ismételni, kivéve, ha a kúpos kitörési ellenállást más módon ellenőrzik. Igazoló vizsgálatoknál a híd a táblázatban szereplőnél mélyebb rögzítőkhöz is használható. Falazatban a fenti tégla- és blokkszabályok érvényesek; a csökkentés csak az αdist alatt ismertetett EOTA TR 053 esetekben marad el.

A 575-ös hídnál a B.12 egyenlet hef = 150 mm-nél véget ér. Ennél mélyebb beépítésnél betonban tartsa L értékét legalább 1,5 × hef-en: a 575-ös híd ezt h_ef = 191 mm-ig teljesíti.

Számpélda: h_ef = 80 mm, előzetes vizsgálat betonblokk falazatban.

• t60 standard híd: 127 mm kisebb, mint 3 × 80 = 240 mm, és nagyobb, mint 1,5 × 80 = 120 mm, így α_dist alkalmazandó: 0,4 + 127 ÷ (5 × 80) = 0,4 + 0,318 = 0,718. A vizsgálati terhelés 1 ÷ 0,718 = 1,39-szeresére nő.
• Bridge 375-60: 375 mm nagyobb, mint 240 mm, így α_dist = 1,0, és a vizsgálati terhelést nem kell növelni.

Betonban a standard híd ennél a mélységnél nem felelne meg: a vizsgálati terhelésig tartó vizsgálat során L-nek nagyobbnak kell lennie, mint 1,0 × h_ef (80 mm), a standard híd L értéke pedig 63,5 mm.

Számpélda: h_ef = 150 mm. 3 × hef = 450 mm. A Bridge 375-25 (375 mm, több mint 1,5 × 150 = 225 mm) esetén αdist = 0,4 + 375 ÷ 750 = 0,900. Ez falazathoz megfelel, vagy betonban előzetes vizsgálathoz, ahol L = 187,5 mm nagyobb, mint 150 mm. Betonban végzett tönkremeneteli vizsgálatnál L kisebb, mint 1,5 × 150 = 225 mm, ezért a 575-25-öt használja. A Bridge 575-25 szélesebb, mint 450 mm, így α_dist = 1,0.

Soha ne terhelje a hidat a maximális terhelése fölé: a 375-25 és az 575-25 t60 erőmérő cellát fogad, de 25 kN-ra korlátozott.

Falazaton úgy helyezze el a lábakat, hogy a vizsgálat ne csak a rögzítőt, hanem a körülötte lévő falat is terhelje. Hogy ez hogyan történik, az a rögzítési alapanyagtól függ:

• Tömör tégla: a lábakat a rögzítőt tartalmazó tégla körüli téglákra állítsa, soha ne magára arra a téglára. Így egy gyenge fuga vagy a furatkészítéskor meglazult tégla is megmutatkozik az eredményben. Ezt általában a híd függőleges felállításával lehet elérni (NASC TG4:25 §11.1).
• Blokkok: a legközelebbi alátámasztás legalább 1,5 × hef távolságra legyen a rögzítőtől, vagy alkalmazza az αdist tényezőt a fenti táblázat szerint.
• Üreges vagy lyukacsos téglák: fordítsa a lábakat szögben úgy, hogy egyik se kerüljön lyuksorra.
• Igazoló vizsgálatok: ahol lehet, a szomszédos falazóelemeket használja; nagy méretű elemeknél a legközelebbi alátámasztás 0,5 × h_ef-ig közelíthet.

Lásd: vizsgálat falazatban.

Mielőtt egy hídra hagyatkozna egy adott vizsgálatnál, végezzen el három ellenőrzést:

1. Biztonság: falon vagy födém alsó síkján úgy van rögzítve, hogy semmi ne essen le, ha a horgony kiszakad.
2. Irány: beállítható úgy, hogy a húzás merőleges legyen a felületre, illetve kövesse a horgony saját tengelyét, ha az ferdén került beépítésre. Az állítható lábak ezt egyenetlen felületen is lehetővé teszik.
3. Teherbírás: a legnagyobb terhelhetősége meghaladja a vizsgálati terhet. Egy t60 erőmérő cella egy 25 kN-os hídon továbbra is 25 kN-ra korlátozott. Nagyon nagy terheknél egy üreges hengeren át húzó merev, fix lábú gerenda kevésbé hajlik meg, mint egy állítható lábú híd.

A Staht híd teherelosztó lemezei illeszkednek a t25, t60, 375-25 és 575-25 hidak talpaihoz, és szétosztják a terhelést belső falakon és tetőkön. A 3 lábú adapter a t25 vagy t60 hidat háromlábúvá alakítja szűk helyekre. Az egyik lábpárt egyetlen Ø35 mm-es talppal váltja ki, amely a lábpár helyének közepén áll (Staht adatlap, 600-085 cikkszám), így egyik talp sem kerül közelebb a horgonyhoz, mint a négylábú hídnál: a 127 mm-es érték továbbra is érvényes.