Húzásvizsgáló csatlakoztatása a rögzítőelemhez

A húzásvizsgálónak magához a rögzítőelemhez kell csatlakoznia, hogy a terhelés a rögzítőelem tengelye mentén hasson, és a terhelési útban ne legyen semmi más, ami meghajolhat, megcsúszhat vagy átvehetné a terhelés egy részét. Állványkikötéseknél a NASC TG4:25 szerint a terhelést közvetlenül a rögzítőelemre kell adni, nem a kikötőcsövön vagy a rögzítésen keresztül.

Vizsgálat előtt gondolja végig a terhelési út leggyengébb pontját, ne csak a vizsgálót. A hídnak, az adapternek, a villásfejnek, a rúdnak és az anyának egyaránt a legnagyobb vizsgálati terhelés fölé kell méretezve lennie, megfelelő tartalékkal; előzetes vizsgálathoz ezt a terhelést a vizsgálati terhelés kalkulátorunk számítja ki. Az üreges munkahengerbe csak az általa kifejthető erőhöz képest vékony rúd fér, ezért ott nagy szilárdságú rudat használjon azonos szilárdsági osztályú anyával, és minden vizsgálat előtt ellenőrizze az összes rudat sérülés szempontjából. Végül győződjön meg róla, hogy a vizsgáló lökete nagyobb, mint a rögzítőelem várható elmozdulása.

A vizsgáló húzókereten, menetes toldóanyán, csavarvizsgáló adapteren vagy villásfejen keresztül csatlakozik, attól függően, mi látható a rögzítőelemből a felületen. A táblázat mindegyiket a rögzítőelemhez rendeli, megmutatja, mit lehet vele kimutatni, és megnevezi a feladatra szolgáló Staht alkatrészt.

Először a menetet ellenőrizze: a menetes csatlakozóban legalább a csavarátmérő 1,5-szeresének megfelelő menethossznak kell kapcsolódnia – ez az ajánlott minimum, ami egy M12-es menetes szárnál 18 mm. A Staht menetes alátétjei olyan vastagok, mint a menetméretük, M6-nál 6 mm-től M20-nál 20 mm-ig (Staht TDS 110–115 adatlapok), így legfeljebb a csavarátmérő 1,0-szeresén kapcsolódnak; az 1,5-szeres érték a menetes csatlakozókra vonatkozó ajánlás. Ha a menetes szár ehhez túl rövid a felcsavart anyával, az anya levétele csak olyan rögzítőelemeknél lehetséges, amelyek nem igényelnek beépítési nyomatékot (lásd alább); nyomatékkal rögzített elemnél használjon a beépítési nyomatékkal befogott húzókeretet, vagy kérdezze meg a tervezőt.

Az, hogy az anya és a rögzítendő elem a helyén maradhat-e, a rögzítőelem beépítési módjától függ.

• Nyomatékkal rögzített elemek: hagyja a helyén a rögzítendő elemet, az anyát pedig a gyártó által előírt beépítési nyomatékkal meghúzva, és az anya fölött húzzon. Amikor a terhelés eléri a befogóerőt, az anya alatti alátét meglazul. Ezt a terhelést rögzítse első elmozdulásként; ez egyben a befogóerő is.
• Beépítési nyomatékot nem igénylő elemek (például egyes alámetszéses, elmozdulás-vezérelt és ragasztott rögzítők): csak ezek vizsgálhatók levett anyával és rögzítendő elem nélkül.

Fejes rögzítőelem próbaterheléséhez ki kell venni a csavarját, és vizsgálócsavart kell behelyezni, amely nem feltétlenül ugyanúgy ül fel. Ha próbaterhelést terveznek, írják elő ugyanannak a rögzítőelemnek a menetes szárú változatát, ha a gyártó kínál ilyet.

A Staht csatlakozó alkatrészei az egyes vizsgálókészülékeknél és az adapterek kínálatában találhatók:

• Szerszámadapter-pofa, menetes alátétkészlet, 25 kN és hasított alátétkészlet;
• villás csatlakozó szerelvény szemekhez és szemescsavarokhoz;
• menetes adapterek nagyobb és colos menetekhez;
• betonacél-adapterek és nagy teherbírású vizsgálókészülékek;
• 375/575 húzórúd és nyomóanya a szélesebb hidakhoz.

A t60 készlet tartalmaz egy rögzítőpofát, egy villás csatlakozót, M6–M20 menetes alátéteket és M6–M16 hasított alátéteket.

Legalább hat teljes fordulattal (NASC TG4:25 8.2. pont), erőltetés nélkül; ennél kevesebbel a rögzítőelem nem feltétlenül éri el teljes teherbírását. Ha teljesen be van csavarva, tekerje vissza annyira, hogy egy vonalba kerüljön a kikötőcsővel. Ha erővel a menet végéig hajtja, elnyírhatja a hüvely burkát. Lásd: állványrögzítő-típusok.

A felületre merőlegesen húzzon, vagy ferdén beépített rögzítőelemnél annak saját tengelye mentén. Az állítható hídlábakkal ez egyenetlen falon vagy födém alsó síkján is megoldható. Lásd: híd kiválasztása.